A vízszigetelés

A talajban, illetve a felszínen található különböző típusú vizek veszélyt jelentenek épületeinkre, hiszen a nedvesség épületelemeinket károsítja, élettartamukat megrövidíti. A nedvességnek tartósan kitett épületelemeket vízszigeteléssel védelmezni kell. A védekezés módja attól függ, hogy a nedvesség milyen irányból és mennyiségben éri az adott épületelemet.

Az épületeket érő nedvességeket két főbb osztályba sorolhatjuk:

  • Felszíni nedvesség: Ez nem más, mint a csapadék, eső, köd, a lecsapódó pára, hó.
  • Felszín alatti nedvesség: A leszivárgó csapadékok, a talajvíz, a rétegvíz, illetve a torlaszvíz.

Ide sorolható még a talajpára, illetve talajnedvesség is, melyek a talajvíz párolgásából, terjedéséből adódnak. Az épületekre veszélyt leginkább a talajvíz, a torlaszvíz, illetve a rétegvíz jelenti. A vízszigetelés ár!


Mely anyagokkal érhető el vízszigetelés?


Az épületek vízszigetelése kétféleképpen történhet: Lehet újépítés esetén, illetve utólagosan kivitelezve. A szigetelés történhet pozitív, illetve negatív oldalon is. A pozitív oldali szigetelés a legjobb, és ha lehetőségünk nyílik rá ezt az oldalt érdemes szigetelni, hiszen a pozitív oldal nem jelent mást, mint az épületelem vízzel érintkező felületének szigetelése.

Ekkor az épület falazatából teljes mértékben kizárjuk a nedvességet. A készen lévő szigetelést minden esetben az adott épülethez szabottan kell méreteznünk. A negatív oldali szigetelést csak abban az esetben érdemes alkalmazni, ha technikai, anyagi korlátokba ütközik a pozitív oldali szigetelés, vagy az egyszerűen nem kivitelezhető. Minden szigetelést védelemmel kell ellátni, mely lehet felületszivárgó rendszer, hőszigetelő rendszer, vagy bármilyen szerkezet.

Fontos a megfelelő szigetelőanyag megválasztása, és a szigetelés szakszerűen történő kivitelezése. Ellenkező esetben szigetelésünk nem fogja ellátni feladatát, épületelemeink a szigetelés ellenére is károsodni fognak, melyek később költségeket, kellemetlenségeket hoznak számunkra.


A vízszigeteléseket a nedvesség típusok és a szerkezeteket figyelembe véve a következőképpen csoportosíthatjuk:

  • Csapadékvíz elleni szigetelés,
  • Talajban elhelyezkedő szigetelés,
  • Üzemi víz elleni szigetelés.


A lapos tetők


Ez a szerkezet a legjobban kitett az időjárás viszontagságainak. A különböző csapadékokon kívül az építés alatt a szigetelések közé bezárt nedvesség, illetve a belülről érkező pára is igénybe veszi. A lapos tetők fő szerkezeti elemei a teherhordó födém, a hőszigetelés, végül a vízszigetelés. Ezeken kívül egyéb rétegek is megtalálhatóak, melyek lehetnek páratechnikai rétegek, lejtést adó rétegek, felületvédelem, elválasztó réteg, burkolatok, vízelvezető réteg.


A tetők vízelvezetéséről


A tetőkről való vízelvezetésnek két típusa lehetséges:

  • külső vízelvezetés,
  • belső vízelvezetés.


A külső vízelvezetés előnye, hogy könnyen tisztítható, karbantartható, ellenben fenn áll a fagyveszély is, ám ez elkerülhető az elvezető elemek fűtésével.  A belső vízelvezetés esetében ez a veszély nem áll fent, ám a dugulások esetén a javítás sokkal körülményesebb. Megfelelő vízelvezetés csak jól kialakított lejtésekkel oldható meg. A lejtéseket a vízelvezető rendszerekhez alakítják ki.

Amikor a lejtéseket alakítják ki a víz akadálymentes elvezetésére törekedve az alábbi szempontok figyelembevételével alakítják ki:

  • Legalább két víznyelő alkalmazása,
  • A vízgyűjtők kialakítása nem lehet 180m2-nél nagyobb,
  • A vízelvezetés hossza 12m-nél ne legyen nagyobb,
  • A vízelvezetés útjába semmi se képezzen akadályt,
  • A lejtés mértéke a vízszigetelő anyagnak megfelelő legyen.


A páratechnikai rétegek


Párazáró, illetve páranyomást szabályzó réteg. A hőszigetelés alá helyezik feladata, hogy páradiffúzió révén, vagy a légáramlat segítségével nedvesség jusson a szigeteléshez. Erre a célra alumínium-fólia betétes bitumen lemezeket, vagy műanyagfilc alátétes lemezeket használnak.

Az egyéb rétegek


Az alátét rétegek a sérülésre érzékeny szigetelő lemezek felületi egyenetlenségeit, érdességeit egyenlítik ki.  Az elválasztó réteg az egymással nem összeférhető rétegeket választja el egymástól. A védőréteg a már elkészült szigetelőréteget védelmezi a további munkálatok során fellépő behatásoktól. A fényvédő réteg a szigetelést védi a túlzott felhevüléstől, illetve a napsugárzás káros hatásaitól.  Egy réteg azonban több funkciót is elláthat.


A szigetelés aljzata


Az aljzatra támasztott követelmény a megfelelő lejtés, a megfelelő felületminőség, alak és mérettartósság, szilárdság, alacsony nedvesség, por, illetve szennyeződésmentesség.


A szigetelés rögzítéséről


A tetőre a légörvények szívóhatást gyakorolnak, amely a széleken és a sarkokon magasabb, ezért a rétegeket rögzíteni szükséges. Ez történhet ragasztással, lesúlyozással, vagy mechanikai rögzítéssel. A mechanikus rögzítést inkább a terhelésmentes mozgásra hajlamos tetőknél alkalmazzák.


A lapos tetők bitumenes lemezzel történő szigetelése


Ezt a tetőszigetelést évtizedeken keresztül úgy végezték, hogy háromrétegű kavicsos lemezfedést alkalmaztak. A forró bitumenbe három fedéllemezréteget, hengerelt gyöngykavicsot, illetve fényvédő réteget helyeztek el. Ezek a folyamatok balesetveszélyesek voltak, és a mai technológia mellett elavultnak számítanak. Manapság a bitumenes lemezeket két rétegben, hegeszthető nehéz lemezzel gyártják.

A szükséges bitumenréteget a gyártás során hordják fel a rétegre, majd a tetőn a tekercset lánggal hevítve készítik el a szigetelést. A szigetelőlemezek készülhetnek oxidált bitumenlemezekből, illetve modifikált bitumenekből is. Az első réteget ragasztással, vagy mechanikai rögzítéssel helyezik fel, majd az átlapolásokat olvasztással kivitelezik. A szigetelőlemezeket rétegenként legalább 10 cm eltolással kell fektetni.


A lapos tetők műanyag lemezzel történő szigetelése


Ezt a megoldást már több évtizede alkalmazzák. Az első PVC, illetve PIB lemezek nagyjából 60 éve jelentek meg. Kezdetben a napsugárzás káros hatásai ellen történtek fejlesztések, manapság pedig a környezettudatosság jegyében. Napjainkban hőre lágyuló, illetve nem lágyuló műanyag lemezek széles választékban állnak rendelkezésünkre.

Ezek a szigetelések egy rétegűek, ezért gondos kivitelezés szükséges. Amikor szigetelőréteget választunk, szem előtt kell tartanunk az összeférhetőséget is. A műanyag lemezeket általában mechanikusan, vagy leterheléssel rögzítik. A lemezek toldása esetén minimum 5 cm átfedés szükséges, a hőre lágyuló műanyagokat forró levegős, vagy oldószeres hegesztéssel kapcsolják össze, míg a hőre nem lágyuló műanyagok esetében tömítő szalagos toldás, vagy ragasztás lehetséges. Általában elérhetők üzemben összeállított nagyobb leplek, mert a toldás nagyon kényes művelet, s így kevesebb utómunkálatra van szükség.


A lapos tetők kent szigeteléssel való szigetelése


Elsősorban akkor alkalmazzák, ha a felület sok áttöréssel, felépítménnyel szabdalt. A bevonat sokféle lehet, lehetséges bitumen alapú, poliészter, poliuretán, műanyaggal javított cementhabarcs, illetve poliuretánhabok is. A végleges szigetelés a helyszínen történik, így annak minőségét számtalan tényező befolyásolja. Például a felület minősége, hőmérséklete, illetve a páratartalom.  Fontos az alapfelület megfelelő előkészítése. A kent szigetelés megbízhatóságát javítja a filcbetét, vagy poliészter fátyol alkalmazása, amelyek javítják az alakváltoztatási képességet.


Amire minden esetben figyelni kell


Nem az általános felületek kialakítása okoz gondot, hanem a szegélyezések, a mozgási hézagok, az áttörések, összefolyók, mozgási hézagok szakszerű kialakítása. Ezek kialakítása komoly szakmai tudást, illetve felszereltséget igényelnek. Ezért fontos megfelelő szakemberekkel végeztetni a vízszigetelést.